Az ivóvíz fertőtlenítése kulcsfontosságú célt szolgál: a káros kórokozó mikroorganizmusok túlnyomó többségének felszámolását, beleértve a baktériumokat, vírusokat és protozoonokat, hogy megakadályozzák a víz által terjedő betegségek terjedését.Bár a fertőtlenítés nem távolítja el az összes mikroorganizmust, biztosítja, hogy a víz által terjedő betegségek kockázata a mikrobiológiai szabványok szerint elfogadható szintre csökkenjen.A sterilizálás ezzel szemben a vízben található összes mikroorganizmus eltávolítását jelenti, míg a fertőtlenítés a kórokozó mikroorganizmusok jelentős részét célozza meg, csökkentve ezzel a víz által terjedő betegségek kockázatát.

A fertőtlenítési technikák fejlődése
A 19. század közepe előtt, amikor a bakteriális patogén elmélet kialakult, a szagot a betegségek átvitelének közegeként tartották számon, ami befolyásolta a víz- és szennyvízfertőtlenítési gyakorlatok fejlődését.

Fertőtlenítési módszerek az ivóvízhez
Fizikai fertőtlenítés
Fizikai módszereket, például melegítést, szűrést, ultraibolya (UV) sugárzást és besugárzást alkalmaznak.A forrásban lévő víz elterjedt, hatékony kis léptékű kezeléseknél, míg a szűrési módszerek, például a homok-, azbeszt- vagy rostecetes szűrők eltávolítják a baktériumokat anélkül, hogy elpusztítanák őket.Az UV-sugárzás, különösen a 240-280 nm-es tartományban, erős csíraölő tulajdonságokat mutat, kisebb vízmennyiségekhez is alkalmas, közvetlen vagy hüvelyes UV-fertőtlenítők alkalmazásával.

UV fertőtlenítés
A 200-280 nm közötti UV-sugárzás vegyszerek használata nélkül hatékonyan pusztítja el a kórokozókat, így a betegséget okozó ágensek elleni védekezés hatékonyságával válik kiemelkedővé.

Kémiai fertőtlenítés
A vegyi fertőtlenítőszerek közé tartozik a klórozás, a klóraminok, a klór-dioxid és az ózon.

Klórvegyületek
A klórozás, egy széles körben alkalmazott módszer, erős, stabil és költséghatékony csíraölő tulajdonságokat mutat, és hatékonyan alkalmazzák a vízkezelésben.A klóraminok, a klór és az ammónia származéka, alacsonyabb oxidációs kapacitással megőrzik a víz ízét és színét, de bonyolult eljárásokat és magasabb koncentrációt igényelnek.

Klór-dioxid
A negyedik generációs fertőtlenítőszerként számon tartott klór-dioxid sok tekintetben felülmúlja a klórt, jobb fertőtlenítést, ízeltávolítást és alacsonyabb rákkeltő melléktermékeket mutat.A víz hőmérséklete kevésbé befolyásolja, és kiváló baktericid hatást fejt ki a rossz minőségű víznél.

Ózonos fertőtlenítés
Az ózon, egy hatékony oxidálószer, széles spektrumú mikrobiális kiirtást kínál.Azonban hiányzik belőle a hosszú élettartam, a stabilitás, és műszaki szakértelmet igényel a megfigyeléshez és ellenőrzéshez, amelyet elsősorban a palackozott víz előállításában használnak.

Az alábbiakban bemutatunk néhány nemzetközi szabványt az ivóvíz fertőtlenítésére vonatkozóan

A szabad klór index követelményei a következők: vízzel való érintkezési idő ≥ 30 perc, gyári víz és terminálvíz határérték ≤ 2 mg/L, gyári vízhatár ≥ 0,3 mg/L és végvíz határ ≥ 0,05 mg/L.

A teljes klórindex követelmények a következők: érintkezési idő vízzel ≥ 120 perc, a gyári víz és a terminálvíz határértéke ≤ 3 mg/L, a gyári víztöbblet ≥ 0,5 mg/L, és a terminális víztöbblet ≥ 0,05 mg/L.

Az ózonindex követelményei a következők: vízzel való érintkezési idő ≥ 12 perc, gyári víz és végvíz határérték ≤ 0,3 mg/L, végső vízmaradék ≥ 0,02 mg/L, ha más kollaboratív fertőtlenítési módszereket alkalmaznak, a fertőtlenítőszer határértéke és maradékanyaga A megfelelő követelményeknek kell megfelelni.

A klór-dioxid index követelményei: a vízzel való érintkezési idő ≥ 30 perc, a gyári víz és a terminálvíz határértéke ≤ 0,8 mg/L, a gyári vízmérleg ≥ 0,1 mg/L és a végső vízmérleg ≥ 0,02 mg/L.